Mindenki tudja, hogy a mozgás és a sport fontos szerepet játszik az egészségmegőrzésben, számos olyan, elsősorban szív- és érrendszeri betegség van, amelynek kialakulását segít megakadályozni a rendszeres testmozgás. De mi a helyzet azokkal, akiknél már kialakult valamilyen kóros állapot? Számukra is jótékony hatású a sportolás vagy éppen ellenjavallt? Ez természetesen a betegségtől és annak súlyosságától, valamint a beteg állapotától függ, és attól, hogy milyen mozgásformáról lenne szó. Önmagában a betegség még nem biztos, hogy kizárja a testmozgás lehetőségét, de a betegség mellett történő sportolás minden esetben nagyobb odafigyelést igényel edzés közben.
Most az 1-es típusú cukorbetegséggel élők számára szedünk össze pár jótanácsot a sportoláshoz. Az 1-es típusú cukorbetegség komoly, de szerencsére ma már jól kezelhető betegség, a cukorbetegek folyamatos kezelés és megfelelő kontroll mellett teljes életet élhetnek, aminek kellő körültekintéssel a sport is része lehet. Sőt, az 1-es típusú cukorbetegséggel élők számára még a versenyszerű sportolás sem lehetetlen! Erre a legjobb példa a már 10 éve működő amerikai kerékpárcsapat, a Team Novo Nordisk, amelynek valamennyi versenyzője – és egyébként stábtagja is – 1-es típusú cukorbetegséggel él. A csapat rangos versenyeken is indul, és amellett, hogy céljuk a cukorbetegséggel kapcsolatos figyelemfelhívás és ismeretterjesztés, a versenyzői jó eredményeket is érnek el.
(fotó: teamnovonordisk.com)
Az 1-es típusú cukorbetegség esetén a sportolás a szokásosnál is körültekintőbb felkészülést igényel. A betegnek gondoskodnia kell arról, hogy sportolás közben folyamatosan elérhető közelségben legyen a vércukorszintmérője, legyen nála inzulin és megfelelő táplálék, étel és ital. A különböző fajta és intenzitású sportolás eltérő hatással van a vércukorszintre. Például az egyenletes, mérsékelt tempójú kirándulás vagy sík terepen kerékpározás lassú ütemben, de folyamatosan csökkenti a vércukorszintet, míg a nagyobb intenzitású periódusokat tartalmazó, nagy erőkifejtést igénylő mozgás, mint például a labdarúgás, rövid távon emeli a vércukorszintet.
Sportolás előtt és közben rendszeresen mérni kell a vércukorszintet. Rendszeres ellenőrzéssel lehet tudni, hogy mikor kell enni és mikor kell inzulint beadni, de a mérések mellett is fokozottan figyelni kell a test jelzéseit. A sporttevékenységnek megfelelően a szénhidrátbevitel sportolás előtt és közben is szükséges. Alacsony vércukorszinttel nem szabad elkezdeni semmilyen edzést, mivel a mozgás tovább csökkenti azt. Meg kell várni, amíg felszívódik az elfogyasztott szénhidrát. A sport közben pedig a tevékenységhez mérten kell vegyesen gyors és lassú felszívódású szénhidrátokat is rendszeres időközönként fogyasztani, de folyamatosan pótolni kell a folyadékot is.
A sportolást követően is fontos a fokozott a figyelem, ugyanis a szervezet regenerálódási folyamatai órákon keresztül, akár fél napig is eltartanak még. Ebben az időszakban is ajánlott gyakrabban mérni a vércukorszintet, és odafigyelni a megfelelő szénhidrátbevitelre, hiszen a szervezetnek nagyobb mennyiségben lesz szüksége rá, és a regeneráció időszakában leeshet a vércukorszint.
Természetesen minden esetben a beteg egyéni állapotától függ, hogy szabad-e, és ha igen, milyen intenzitással ajánlott sportolnia. Ha valaki betegsége mellett szeretne elkezdeni komolyabban mozogni, előtte mindenképpen keresse fel a háziorvosát, aki az állapotának megfelelő tanáccsal tudja ellátni. Cukorbetegként lehetőleg senki ne menjen egyedül sportolni, főleg az ne, akinek a cukorbetegsége nemrég alakult ki vagy korábban nem sportolt! Keresni kell egy edzőpartnert, aki bármilyen baj esetén tudja mit kell tenni, és segítséget tud hívni.