Közkeletű az a vélekedés, hogy a rendszertelen sportolás kockázatos, sérülésekhez vezethet, vagy akár komoly egészségügyi problémát okozhat. Ennek ellenére a mai világban nagyon sokan vannak olyanok, akik szeretnének sportolni, de egyszerűen a munka, a család és a háztartás mellett időben már nem fér bele számukra, hogy rendszeresen eljárjanak sportolni a hétköznapokon. Nekik nincsen más választásuk, mint a kicsit szabadabb hétvégékre időzíteni a testmozgást, ami ráadásul könnyen ki is maradhat, mert lehet a hétvége is programokkal zsúfolt vagy egyszerűen éppen a hétvégén van olyan időjárás, amiben nem lehet elmenni edzeni. Ezért a sportolás ritkává, rendszertelenné válik. De mi a helyzet a rendszertelen sportolással? Mennyire tesz jót vagy rosszat az egészségnek?

Egy tavaly publikált tanulmány új megközelítésben vizsgálta a hétvégi sportolók egészségét. A kutatók több, mint 60 ezer (58 év átlagos életkorú) ember sportolási szokásait vizsgálták. A tanulmányban azt állapították meg, hogy a hétvégi sportolók körében, akik több, mint 150 percet edzenek hetente közepes intenzitással (vagy 75 percet nagyobb intenzitással), már csökken a kardiovaszkuláris betegségek és a rák következtében történő elhalálozás kockázata. E szerint már a heti 1 vagy 2 alkalommal végzett testmozgás jótékony hatással van a sportolók egészségére.

A legkisebb arányú azok körében volt a megbetegedések kialakulása, akik rendszeresen, azaz heti legalább 3-4 alkalommal legalább 30 percet sportoltak. De a kockázatban hozzájuk közelebb álltak a hétvégi sportolók, mint az inaktívakhoz. A tanulmány szerint tehát nagyobb mértékben számít a testmozgásra szánt idő, mint az edzések rendszeressége – azaz ha valakinek az időbeosztása csak a hétvégén teszi lehetővé, hogy elmenjen sportolni, annak is érdemes ezt megtenni. A hétvégi sportoláshoz természetesen más célokat kell kitűzni, mint amiket egy minden nap edző sportoló kitűzhet magának, de ha valaki nem teljesítménykényszerből, hanem az egészséges életmód miatt végez testmozgást, akkor ebben ugyanúgy megtalálja az örömét.

A tanulmány a sportsérülések gyakoriságát nem vizsgálta az edzések rendszerességével összefüggésben. A sérülések természetéről elmondható, hogy sportáganként eltérő lehet, hogy milyen sérülésre van nagyobb esély (míg az úszás ilyen szempontból szinte veszélytelen, labdarúgás közben többféle trauma is érheti a sportolót). Általánosságban a különböző izomhúzódások, túlterhelések, illetve a rándulások, ficamok a leggyakoribbak. Ezek nagy része elkerülhető a testmozgást megelőző alapos bemelegítéssel, valamint a fokozatos terheléssel. Ezeket betartva a hétvégi sportolóknak sem kell túlaggódniuk az esetleges sérülések kockázatát.

Mindettől függetlenül azonban fontos hangsúlyozni, hogy aki a sportot kihagyás után újrakezdené, akár alkalomszerűen is, vagy esetleg új célokat tűz ki maga elé, és emiatt emel az edzései intenzitásán, vagy akár csak régen volt sportorvosi szűrésen, keresse fel a háziorvosát, és kérje tanácsát, hogy az egészségügyi állapotához legmegfelelőbb edzésmódot választhassa, és szükség esetén a kellő szakorvosi vizsgálatra is eljusson, hogy a sportolás mindig biztonságos maradjon!