Alapvetően igaz az az állítás, hogy futni mindenki tud. Az egyik legtermészetesebb mozgásformánkról van szó, az emberi lények mindig is futottak, a gyerekek szinte mindig futva közlekednek már egészen kicsi koruktól. Van azonban néhány dolog, ami megakadályozza, hogy jól fussunk, ezek főként a mai kor emberének rossz szokásaiból adódik, abból ered, hogy az életstílusunk elszakadt a természetes adottságoktól és szükségletektől. Ebben a cikkben azokról a szokásokról lesz szó, amikkel saját magad szabotálod a futásod. És persze arról is, mit kell tenned, hogy megszabadulj a szabotőröktől.

Túl sokat ülsz

A társadalom már kisgyerekkortól fogva rákényszerít minket arra, hogy egész életünkben üljünk. Az iskolapadban, otthon, a munkahelyi székben és gyakran szórakozás közben, mondjuk a moziban, is. A széken ülés olyan testhelyzet, amelyben a csípők folyamatosan hajlított, a combok pedig előrenéző pózban vannak, ami azt eredményezi, hogy az elülső csípőhajlító izmok rövidülnek, merevek lesznek, a fenék izmai legyengülnek, a tartás romlik, futás közben nehezebb egyensúlyban tartani a csípőket. Mit lehet tenni? Futás előtt bemelegítés, utána nyújtógyakorlatok, guggolásból felugrás, fenékedzés hetente kétszer. És minél kevesebb ülés.

Rossz pózban ülsz

A legrosszabb ülőpóz, amikor a fenék kicsúszik a törzs alól, a hát begörbül, a fej pedig lóg. És ez a leggyakoribb is, így ülünk az íróasztalnál és a volán mögött. Ez azt eredményezi, hogy görcsösen tartjuk a felsőtestünk felső részét, a vállakat, a fejet, a karokat nem tudjuk természetes szögben, a csípőmozgással összehangolva hátra lendíteni, hogy így segítsük a futásunkat. Minden futás előtt csináljunk karlendítéseket minden irányba. Először hátulról előre és vissza, egymás felé néző tenyerekkel, a vállakat is hozva. Képzeljük el, hogy diót akarunk törni a lapockáink között. Minden lendítésnél engedjük le a karokat. Ezután hátunk mögött nyújtott karral fonjuk össze ujjainkat, szintén mozogjanak a vállak is. Legalább húsz ismétlést csináljunk. Futás közben mindig figyeljünk oda a vállunk és a karjaink mozgására, amíg nem megy magától az összehangolt mozdulat.

Rossz cipőket hordasz

Mármint amikor nem futsz. Sokszor, ha futásra kerül a szó, csak arról beszélünk, hogy milyen legyen a jó futócipő. Pedig az is lényeges, hogy mit viselsz az időd többi részében. A legtöbb utcai cipő merev és szűk, mások túlságosan párnázottak vagy épp a sarkuk magasabb a kelleténél. Az eredmény, hogy a lábak elvesztették azon képességüket, hogy aktív szerszámként lehessen őket használni. A bennük lévő kis izmok tunyák, a lábujjak nem mozognak rendeltetésük szerint. Keress olyan cipőt, amiben a lábujjaidat szabadon mozgatni tudor, ami lehetővé teszi a talp ívbe hajlását, és csak minimális alsó támaszt nyújt. Ezután pedig olyan gyakran vedd le, amilyen gyakran csak lehetőséged van. Járj zokniban otthon, mezítláb a kertben és mindenféle felületeken. Hagyd, hogy a lábad visszanyerje finommozgását.

Nem üldöznek és te sem üldözöl senkit

Igen, az a fránya civilizáció. Már nem kell az életünkért futni, sem a zsákmány után, sem a ragadozók elől. Ezért elvesztettük atlétikus, egyensúlyi tartásunkat, súlyunkat a sarkunkra terheljük ahelyett, hogy a talpunkon szétoszlana, ez pedig a térdektől a vállakig és a fejtartásig mindenünkre rossz hatással van. Meg kell próbálnunk visszanyerni a természetes tartást. Ehhez nyújtózzunk olyan magasra, amennyire csak bírunk, majd engedjük le a karjainkat, de a vállakat és a mellkast ne. Nézzünk le, húzzuk hátra a csípőt annyira, hogy a cipőfűzőnk tetejét is lássuk, majd a mellünket düllesztve hozzuk előre a felsőtestet annyira, hogy a talpunk közepére kerüljön a súlyunk. Könnyedén hajlítsuk a térdet, hintáztassuk és forgassuk a csípőt, játsszunk az egyensúlyunkkal. Hajoljunk előre addig, amíg lépnünk kell egyet, ekkor érezhetjük, milyen könnyű így a mozgás. Ha ez sikerült, gyakoroljuk az újonnan megtalált egyensúlyi pózt ahányszor tudjuk, például mikor sorban állunk a pénztárnál vagy épp a buszra várunk. Egészen addig, amíg természetes, könnyű és hosszan tartható lesz.

Túlságosan elfoglalt vagy…

Mint szinte minden dologgal az életben, a futással is úgy van, hogy gyakran kell csinálni ahhoz, hogy igazán jól menjen. A mai ember életstílusa ezt kevéssé segíti, hiszen az időnk tetemes része be van táblázva, napirendünk fárasztó, olyan dolgokat kell csinálnunk rendszeresen, amikhez semmi kedvünk nincs. Rendszeresség és következetesség kell ahhoz, hogy az izmok megerősödjenek, az idegpályák pedig megtanulják a legjobb mozgásformákat. Fussunk hetente háromszor, a futónapok között pihenőnappal, legyünk következetesek önmagunkhoz és lassan, folyamatosan növeljük a terhelést. Egy futás legalább 30, de inkább 45 percig tartson, és addig ne próbáljunk hosszabbat menni, amíg ez különösebb küszködés nélkül nem megy. Mintha csak tempós séta lenne, úgy. Ez egy lassú folyamat lesz, de megéri, mert hosszú távon kiváló kondíciót építünk, közben pedig nem fogunk megsérülni.